Vever, Henri (1854 - 1942)

Ékszerész, műgyűjtő. Henri Vever 1854-ben született egy ékszerészcsalád gyermekeként. Nagyapja, Pierre Paul Vever 1821-ben nyitotta meg ékszerüzletét Metzben. A porosz-francia háborút lezáró frankfurti békeszerződést követően a Vever család 1871-ben előbb Luxemburgba, majd Párizsba költözött, ahol a családfő, Jean-Jacques Ernest Vever újra megnyitotta a metzi ékszerüzletet „Maison Vever” néven a Rue de la Paix 19. szám alatt. Henri Vever a párizsi École des Arts Décoratifsban tanult, majd 1873-ban felvételt nyert a párizsi képzőművészeti akadémiára, az École des Beaux-Artsra, ahol a jelentékeny orientalista életművel is bíró Jean-Léon Gérôme-tól tanult festészetet. 1881-ben bátyjával, Paullal átvették apjuktól a Maison Vever vezetését, és a tervezésbe beemelték a neoreneszánsz és orientalista, valamint a századforduló éveiben a szecessziós stílust. Az ékszerészcég a 19. század utolsó évtizedeire mind Franciaországban, mind külföldön elismertté vált. 1889-ben megjelentek a párizsi világkiállításon, és megnyerték annak fődíját, 1900-ban pedig II. díjat nyertek a szintén Párizsban rendezett világkiállításon. Ékszereikkel megjelentek a moszkvai (1891), a chicagói (1893) és a brüsszeli (1897) világkiállításokon is. Fivére halála után Henri Vever egyedül vezette a céget 1921-es visszavonulásáig. Henri Vever 1885-től építette képzőművészeti gyűjteményét, amely az európai és iszlám műalkotások mellett ázsiai, főleg japán nyomatokból állt. Utóbbiak többségét ma a Tokiói Nemzeti Múzeum és a Louvre őrzi. Ismert továbbá egy 1908-ban publikált ékszertörténeti könyve, a La bijouterie française au XIXe siecle (1800–1900). 1942-ben halt meg noyers-i családi birtokán.